szigetkutatások 1997-2007

Sziget kutatás története

A Sziget Fesztivált 1997-től vizsgáljuk. Kutatásunkat, akkor mélyinterjúkra és részvevő megfigyelésre alapoztuk. Kérdőíves adatfelvételt 1999-től végzünk, 2000-től minden évben átlagban félórás kérdőívvel 1000 fiatalt kérdeztünk meg a Szigeten. 2001-től a külföldieket is bevontuk a vizsgálatunkba. A külföldiek lekérdezése lehetővé tette a magyar fiatalok és a külföldiek, mindenekelőtt a német, osztrák, illetve a határon túli magyar fiatalok közötti összehasonlítást is. A Sziget Fesztivál empirikus vizsgálatának teljes rendszerét 2002-re alakítottuk ki. A kérdőív lekérdezése mellett 2002-től a legfontosabb (demográfiai, iskolázottsági) adatokat tartalmazó adatlapokat töltettünk ki kiképzett kérdezőbiztosok segítségével. Ezáltal mintegy 3000 Szigetre járó magyar és külföldi fiatalra terjed ki évenkénti adatbázisunk. A magyar és a külföldi fiatalok egységes kérdőívvel történő lekérdezésére elsőként 2007-ben került sor. Az eddig megvalósult Sziget-kutatásokat a következő táblázatban foglalhatjuk össze:

év kérdőív - magyar kérdezésidő kontakt - magyar kontakt - külföld kérdőív - külföld
1999 542 15 - - -
2000 972 27 próba próba 100
2001 1050 30 próba próba 295
2002 1005 30 1006 406 302
2003 972 42 1074 398 303
2004 1013 30 1293 847 -
2005 624 44 594 674 -
2006 1040 35 1033 820 -
2007 750 35 761 766 413

A Szigetkutatások elméleti és módszertani kérdései

A szigetkutatások kezdettől fogva számos elméleti és módszertani kérdést vetettek fel. A szigetkutatás kezdetén Zinneckert (Zinnecker 2006; 2006a) követve az ifjúsági korszakváltás téziséből indultunk ki, azt feltételezve, hogy a kilencvenes években az ifjúsági korszakváltás Magyarországon felgyorsul és az ifjúsági életszakasz meghosszabbodik. A fiatalok korai önállósodása és az ifjúsági életszakasz kitolódása megteremti a sziget közönségét. A korai önállósodás következtében a fiataloknak egyre újabb és újabb csoportjai mennek el a Szigetre, az iskolai idő meghosszabbodásával, a munkába állás, a házasodás, gyerekvállalás kitolódásával pedig a fiatalok egyre nagyobb csoportjának válik egyre hosszabb ideig, és egyre intenzívebbé a szabadidő tevékenysége (Gábor 2000 ).

A Szigetkutatások kiindulásakor a másik fontos tézis a középosztályosodás tézis volt. Ez az új ifjúsági réteg a vebleni értelemben vett dologtalan osztály (leisure class), amely a felsőoktatással és a hivalkodó fogyasztással (conspicuous consumption) kapcsolható össze válik sziget közönségévé (Veblen 1975). Ugyanakkor azt is állítottuk, azáltal, hogy a Sziget Fesztivál közönsége az ifjúsági korszakváltás megtestesítője a szigetkutatás döntő jelentőségű válik a magyar fiatalok vizsgálatakor.

Az ifjúsági korszakváltás döntő momentuma, hogy a fiatalok egyre inkább a piac szereplőjévé válnak. A piaci szereplővé válás automatikusan maga után vonja, hogy a fiatalok iskolában eltöltött idejének növekedése együtt jár a fiatalok fogyasztási státuszának növekedésével. Következésképpen a kiépülő szabadidőipar (ennek is megtestesítője a Sziget) válik a fiatalok szabadidő tevékenységének legfontosabb terévé. Ezt az új ifjúságot testesíti meg – állítjuk - a fesztiválok ifjúsága. Azt hangsúlyoztuk, hogy a sziget ifjúsága a középosztályosodás folyamatában értelmezhető, illetve, hogy a Sziget a fiatalok középosztályra szocializálódásának is fontos terrénuma: a középosztály szigete. A vizsgálataink egyre inkább arról győztek meg, hogy beszélhetünk hagyományos és új középosztályról (Gábor –Szemerszki 2005; Gábor- Gaul - Szemerszki 2006).

A régi helyett az új fiatal középosztály kialakulásának alapja, hogy a kapitalista társadalom kiépülése egyben átmenet a hiány társadalmából a bőség társadalmába. Ez egyben egy új értelmezési kerete is az ifjúsági korszakváltásnak. A szűkösség társadalmának klasszikus leírása Bourdieu La Distinction-jéhez fűződik. A bőség társadalmát pedig Schulzének az Elebnisgesellschaft-ja testesíti meg (Bourdieu 1984; Bourdieu 1998; Schulze 1992; Schulze 1998). A szűkösséget a hiány, a korlátozott lehetőségek a kényszer, a korlátozás a kapcsolatok "adottsága" az erős hierarchia határozza meg. A bőség társadalmára ezzel összefüggésben a fesztiválokra a kényszer helyett az élmények keresése a tágas lehetőségek és a kapcsolatok választása, a felemás hierarchia a vertikális és horizontális hierarchiák keveredése a jellemző. A schulzei élménytársadalomban a fogyasztás már távolról sem pusztán a létfenntartási javak és szolgáltatások elfogyasztását jelenti, hanem kulturális kontextusban a társas jelenlét és az ön megjelenítés folyamatát is. (Mary Douglas - Baron Isherwood 1998)

A Szigetkutatásokban látható, hogy a kulturális ízlés a zenéhez, öltözködéshez, ifjúsági kulturális stílusokhoz kötése az egyén számára választható, mint ahogyan a választás során nemcsak a fogyasztás kielégítésére való törekvés jelenik meg, hanem a fogyasztási javak sokféleségének divatja, amely a Szigeten a borok, a pálinkák, a zenei, öltözködési stílusok sokféleségében is egyre inkább kifejeződik. Ez a különféle stílusok jelentés-értelmezésének sokféleségét, ezáltal pedig a vizsgálati módszerek komplexitását is maga után vonja. A fesztiválok ifjúsága ezáltal a második modernitásnak az ifjúságát testesíti meg, amelyben az egyén egyfajta személyes stílust ölt, a fesztivál pedig Schulze kifejezésével egyfajta választható miliőt képez, amely a globalizáció kulturális, gazdasági világában kel életre. Ezt támasztja alá az is, hogy a Sziget egyre inkább nemzetközivé vált/válik, pontosabban a nemzetközivé válás lesz megmaradásának egyetlen útja.

A Sziget jelenséget a modernitásból a posztmodernitásba való átmenetként is értelmezhetjük: a Szigeten az történik, mint a posztmodern világban, azaz a magas kultúrának a mindennapi életbe való bevitele, vagy másképpen fogalmazva a mindennapi élet esztétizálódása. A legszigorúbb értelemben a modernizmus összekapcsolódik a huszadik század fordulójához kapcsolódó művészeti mozgalmakkal, amelyek a huszadik század végére a posztmodernista megközelítésekben kapnak új értelmezést. Olyan irodalmi képviselőket sorolnak ide, mint Joyce, Yeats, Gide, Proust, Kafka, Mann, Musil, Lauwrence és Faulkner az irodalomban, Rilke, Pound, Eliot, Lorca, Valery a költészetben, Strindberg és Pirandelló a drámában, Matisse, Picasso, Braque, Cézanne és a futuristák, dadaisták, szürrealistákmozgalmai a festészetben, Sztravinszkij, Schönberg és Berg a zenében.(Mike Featherstone (1991) Consumer Culture and Postmodernism.) Mindez persze visszanyúlik a tizenkilencedik század harmincas éveinek avantgard bohém művészvilágához.

A Sziget a posztszocialista társadalmak terméke is, mert ezekben a társadalmakban a magas kultúra, illetve az azt képviselő egyetemista fiatalok élesen elkülönültek a fogyasztói kultúrától, következésképpen a fiatalok többségétől. Ezt támasztják alá a szigetkutatásnak azok az adatai is, amelyek arról szólnak, hogy a Szigetre látogatók művészi, kulturális tevékenysége sokkal intenzívebb, mint a fiataloké általában. Ugyanakkor a fogyasztás felértékelődése következtében a magas kultúra és a fogyasztói kultúra keveredésével a Sziget a posztmodernitás megtestesítője is.

A Sziget azáltal is felértékelődik, mert a posztmodern korban rendkívül fontossá válnak azok a "fogyasztási ismeretek", hogy egy-egy áruhoz, egy-egy státuszhoz milyen társadalmi és kulturális értékek tartoznak és igen fontossá válik a fogyasztási és kulturális életstílusok „megtanulása”, amelyekhez új "kulturális közvetítők" révén jutunk, mint a média, a formatervezés, a divat, a hirdetések, reklámok stb. A fiatalok ezeket a tudásokat lényegében magazinokból, katalógusokból, reklámokból stb. szedik fel, így értékelődik fel a lakástípus, az öltözködés stb. a jövőbeli osztálytudat kialakításában, amely megismerhető persze olyan film sorozatokból, mint a Melrose Place, Született feleségek stb. A kialakult mintakövetések persze egyszerre táplálkoznak a globalizációból, glokalizációból és lokalizációból, illetve megtestesítik a globalizációt, glokalizációt és lokalizációt. (Beck 2005)

A 2007-es Sziget, az 1999-ben megjelent Grass Love Parade beszámolóját is idézi:

"Igen kedves hallgatóim, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt ez a céljuk ezeknek a fantasztikus kinézetű ifjú embereknek, akik a világ minden tájáról még Ausztráliából is ide sereglenek ez a céljuk: béke a Földön! Ám egyszersmind meg akarják mutatni széles e világnak: Íme, itt vagyunk. Mások vagyunk. Bulizni akarunk, bulizni, és semmi mást. És bulijukat megcsinálják, minden gátlás nélkül, mert mások ők, való igaz, nem bal- vagy jobboldali verekedők, nem elkésett hatvannyolcasok, akik mindig csak valami ellen, de soha nem valamiért léptek föl, s nem is afféle jótét lelkek, akik riadalmukkal meg fénylánccal próbáltak küzdeni a háború ellen. Nem-nem, a kilencvenes évek fiatalját más fából faragták, más a zenéje is, ami meglehet, a kedves hallgatók számára csupán fülsértő dübörgésnek tűnik, mert nem szívesen bár, de valljuk meg, ez az égzengető ricsaj, ez a könyörtelen bum-bum-bum-csaka-csaka-csaka, amit röviden technónak neveznek, bizony nem mindenki számára emészthető, ám tény, hogy ez a fiatalság belerészegült önmagába és a káoszba, s így akar ellazulni és megtapasztalni az eksztázist...
Mi vonzott ide, ebbe a városba, Berlinbe?- Hát egyszerűen király, ahogy látod, hogy mennyien vannak...-parade-on önmagam lehetek végre... - És , kedves hölgyem, pinkben?- hát mert itt, a LoveParade-on önmagam lehetek végre... És önt, ifjú ember? - Nekem fontos a béke, és ami itt folyik, én így képzelem a békét.. És téged szépségem, az átlátszó műanyag szerkóban? Mi csábított ide? -A köldökömet meg engem lásson mindenki... És titeket ketten a csillogó szoknyácskában? - Baró hely… Kurva jó balhé van... Eszetlenül hangulatba jössz.. Itt jön ki igazán az outfitem. "... Mert ez a féktelen ifjúság, ezek a raverek nemcsak úgy mozognak, mint aki vitustáncot jár, meg akarják  valósítani magukat, feltűnést kelteni, önmagukat adni... Nem csoda, ha neves divattervezők is a Love Parade világából merítenek inspirációt. S azon ugyan ki lepődik meg, hogy a dohányipar is, mindenekelőtt  Camel felfedezte a technotáncosokban a reklámhatást. Itt nem zavar senkit sem a reklámdömping, hiszen ez a generáció már magától értetődő természetességgel barátkozott meg a kapitalizmussal. Ők a kilencvenesek már a kapitalizmus gyermekei, s ez az arcukra-testükre van írva. A kapitalista piac termékei ők. Mindig az újabb a legújabb kell nekik. Némelyek így aztán Extasyval, a legeslegújabb droggal segítenek rá, hogy a legeslegújabb csúcshangulatot elérjék. Az imént jegyezte meg egy feltűnően derűs fiatalember: "A világot már úgysem lehet megmenteni, hát akkor bulizzunk..."

(Günter Grass: Az én évszázadom. Budapest, Európa Kiadó, 1999.)

A szigetkutatások tapasztalata mindenesetre többszörösen megerősítette bennünk Gadamernek azt a gondolatát: „Alapjában véve egyetlen produktív kutató sem vonhatja kétségbe, hogy a tudomány módszertani tisztasága elengedhetetlen ugyan, de a kutatás lényegét nem a megszokott módszerek puszta alkalmazása jelenti, hanem sokkal inkább az új módszer megtalálása – s e mögött a kutatónak az alkotó fantáziája áll.” (Gadamer 2003 589. o.)

Szigetkutatási tézisek témái és kérdései

A Szigetkutatások során abból a hipotézisből indultunk ki, hogy a magyar fiatalok körében is a kilencvenes években felgyorsul és lezajlik az ifjúsági korszakváltás. A magyar fiatalok új, az átmeneti ifjúsági korszakból az iskolai ifjúsági korszakba kerülnek. Az iskolai ifjúsági korszak összefügg az iskolában eltöltött idő megnövekedésével, a közoktatás, majd a felsőoktatás expanziójával. Ezekből a változások megragadását szolgálta, hogy az életkor, iskolában eltöltött idő mérésén túl nagy gondot fordítottunk az életesemények tényleges és tervezett alakulásának feltérképezésére. Ennek alapján több megállapítást tettünk, felállítottuk a fiatalok korai önállósodásának, az ifjúsági életszakasz meghosszabbításának és a szabadidő szcenáriójának előtérbe kerülésének tételét.

A Szigetkutatás másik kiinduló hipotézise a középosztályosodás tézis volt, azt gondoltuk, hogy az ifjúsági korszakváltás, a korai önállósodásnak, az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának feltétele, hogy növekedjen a fiatalok fogyasztói státusza: 1997-től a fiatalok fogyasztói státusza állandóan emelkedett és a Szigetre látogató fiatalok fogyasztói státusza magasabb a magyar fiatalok fogyasztói státuszánál.

Az iskolai ifjúsági korszakban alapvetően megváltozott a fiatalok helyzete, a fiataloknak a felnőtt-társadalomhoz, a felnőtt-társadalom más intézményeihez, mint például a családhoz, az iskolához, a kulturális, illetve a politikai intézményekhez való viszonya. A fiatalok egyre korábban önállósodnak, ugyanakkor a fiatalok a különböző értékeket és mintákat a piac közvetítésével sajátítják el és egyre inkább növekszik a fiatalok életében a médiák és a fogyasztói ipar szerepe.

A gazdasági, technológiai fejlődés következtében a fogyasztás expanziója (a fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékű kiterjedése) kíséri az iskolai ifjúsági korszakot, melynek velejárója a társadalom középosztályosodása.

Vizsgálataink alapján azt találtuk, hogy a fiatalok fogyasztói státuszához a szigetlakók gazdasági önállósága is tartozik, mindenekelőtt az, hogy a fiatalok önállóan döntenek az adott fogyasztási cikkek megvásárlásáról. A piaci szereplővé válást mutatja a fiatalok körében a fesztiválok térnyerése, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornák térhódítása. A piac szerepének növekedése ugyanakkor azt is jelenti, hogy az oktatási lehetőségek, képzések, csakúgy, mint az életstílusokról hozott döntések tárháza kiszélesedett, ami azt jelenti, hogy sok fiatal megszabadulva a szülők, az autoritás vagy a megélhetés biztosításának hagyományos kényszereitől, mérlegelni tud különböző lehetőségeket. Egyre inkább tőlük függnek olyan döntések például, mint a szexuális- vagy magánéletük alakítása, vagy az, hogy milyen típusú oktatási és képzési lehetőségeket válasszanak egy olyan világban, ahol a választási lehetőségek egyre szélesebb skálája található meg. A fogyasztási státusz kérdése elválaszthatatlanná vált a fiatalok individualizálódása, értékváltása kérdéseitől, ahogy elválaszthatatlanná vált attól a folyamattól is, melyet az információs társadalom kialakulásának nevezünk. Miután a fogyasztási státusz egyre inkább elválaszthatatlanná vált a fiatalok kommunikációs státuszától, fel kellett figyelnünk az internet használatra, annak terjedésére és milyenségére. A fogyasztási státusz hívta fel figyelmünket a generációs szakadék kérdésére: az új szórakoztató, kommunikációs eszközök használatának (mobil telefon, digitális fényképezőgép, kamera) korcsoportok szerinti különbségeire és ebben a legfiatalabb korcsoport vezető szerepére. Ugyanakkor a Sziget korosztályának harmincasok felé eltolódása azt is jelzi, hogy a generációs szakadék „az ifjúság mint minta” posztmodern világában eliminálódik.

A szigetlakók korosztályuk átlagánál aktívabb szabadidő tevékenységet folytatnak. Életükben a kulturális művészeti tevékenység igen fontos szerepet játszik. A szigetlátogatók egyharmada zenél, fest, vagy rajzol, több mint egyötöde könyvtárba jár, egytizede vers, vagy prózaírással próbálkozik, illetve legalább heti rendszerességgel művészfilmeket néz. A szigetlátogatóknak nagyobb a politikai érdeklődésük is. Mindez arra hívta fel a figyelmünket, hogy a fogyasztói státusz emelkedése egyben a civil státusz, illetve kulturális státusz emelkedésének feltétele.

Az egyre növekvő anyagiasság és piachoz igazodó verseny kitermeli az ellenkezőjét is: azokat a fiatalokat, akik fellázadnak ezen elvárások ellen. Nem a társadalom zárja ki őket, hanem inkább ők zárják ki magukat néhány lehetőségből és azokat az értékeket követik, amelyeket Ronald Inglehart „posztmateriális értékeknek" nevez. Inglehart azokat az értékeket véli idetartozónak, amelyek az egyén kiteljesedésére, idealista célokra koncentrálnak, valamint az alternatív közösségekhez való csatlakozást hirdetőket. Inglehart (1990 1997). Ezen tendencia figyelhető meg a szigetlátogatók körében, ilyenek fiatalok például a globalizációellenesek. Az alternatív kultúra előnybe részesítése figyelhető meg a média preferenciákban és jutnak kifejezésre a kedvenc zenei irányzatokban is.

A Sziget Fesztivál vizsgálata során 2001-től kérdezzük meg a külföldieket. A vizsgálatból az derült ki, hogy a külföldiek korábban önállósodnak, idősebbek, iskolázottabbak, kulturális stílusokhoz inkább kötődnek, magasabb fogyasztási státusszal rendelkeznek és toleránsabbak, mint a magyarországi magyar fiatalok. A trend viszont, amely különösen 2006-ban vált érzékelhetővé, hogy a magyarországi fiatalok egyre inkább közelebb kerültek az európai fiatalokhoz, például életkorban, kulturális ízlés mintákban fogyasztó státuszban és így tovább. A Félsziget1 fiataljai az ifjúsági korszakváltás korábbi szakaszát reprezentálják. Kérdésként vetődik fel, hogy a Félsziget magyar és román fiataljai a Sziget Fesztivál magyar és külföldi fiataljaihoz képest hogyan pozicionálódnak (Ercsei 2006). (Ennek feltárása különben a Félsziget üzleti stratégiájának kialakítása szempontjából sem közömbös – egyszerűen fogalmazva magyar sziget, román sziget, regionális sziget stratégiát alakítsanak e ki.)

A fiatalokat érintő kihívások és a növekvő kockázatok, a fokozódó verseny és a korai önállósodás jelentősen megnöveli a fiatalok sebezhetőségét(alkohol, dohányzás, drogfogyasztás, stb.). A magyar 15-29 éves fiatalokra is érvényes azonban, hogy „a kockázat valójában már nem csak a kevésbé képzettek körében jelenik meg, hanem a kulturálisan privilegizált csoportoknál is megtalálható, habár ők más cselekvési stratégiákat dolgoznak ki”. (Giddens, 1992).

A Sziget-kutatásoknak ez a váltása új elméleti és metodológiai koncepció kialakítását követelte meg. Alapvető kérdés az, hogy az ifjúsági korszakváltás milyen trendjével számolunk. Az eddigi vizsgálataink szerint kulcskérdés az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása, melynek összetevői az egyre korábbi önállósodás (ez a feszültségoldó technikák fokozott használatával is jár), az ifjúsági életszakasz kitolódása egyre hosszabb ideig tartó tanulás, egyre későbbre tolódó állandó munkavállalás. Ez összefügg a fogyasztói és civil státusz egyre fontosabb szerepével, az egyén által választott, de alapvetően a fogyasztói ipar és a média, valamint a világháló által egyre inkább befolyásolt kulturális és osztályízléssel, stílussal (zene, öltözködés, lakás), melynek közvetítője, megtestesítője a Fesztivál, a piac. Az utóbbi problémakörbe ágyazható az identitás tudat is, ahol az egyik kérdés, hogy mennyire „veleszületett”, vagy milyen formában és mértékben beszélhetünk „választott” identitásról.

A Szigetkutatások elérhetősége

Kutatásaink Gábor Kálmán vezetésével az Európai Ifjúsági Kutató, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ – EIKKA - www.eikka.hu keretében folynak. A kutatások feldolgozását Gábor Kálmán és Szemerszki Marianna (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) végzi. A kutatások szakmai hátterét az MTA Szociológiai Kutatóintézet köré szerveződő szociológusok csoportja alkotja: Gábor Kálmán, Szemerszki Marianna, Tibori Tímea (MTA Szociológiai Kutatóintézet), Ercsei Kálmán (Babes Bolyai Egyetem), Horkai Anita, Veres Valér (Babes Bolyai Egyetem), Murányi István (DTE), Kabai Imre (Zsigmond Király Főiskola). A kutatásba több egyetem és ifjúsági szakkollégium bekapcsolódott hallgatói révén: CEU Business School, SZTE, ELTE, Babes Bolyai Egyetem (Kolozsvár), Moholy Nagy László Iparművészeti Egyetem, Zsigmond Király Főiskola, Max Weber Szakkollégium (Kolozsvár). A kutatások eredményei elérhetők az Ifjúsági korszakváltás sorozat köteteiben, melyet a Belvedere Meridionale kiadó ad ki az MTA Szociológiai Kutatóintézetével közösen. A szigetkutatások legfontosabb eredményei hozzáférhetőek az Európai Ifjúsági Kutató, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ – EIKKA honlapján: www.eikka.hu, illetve a www.ifjusagsegito.hu honlapon is.

Eddig megjelent fontosabb kiadványok:

1. Gábor Kálmán (2000) A középosztály szigete. Szeged, Belvedere Meridionale Kiadó
http://www.eikka.hu/sziget2008/pdf/a-kozeposztaly-szigete.pdf
2. Gábor, Kálmán (2001) The Island of the Middle Class/Die Insel der Mittel classe. Szeged, Belvedere Meridionale
3. Gábor Kálmán (2004) Sziget kutatások 2000-2004. Erdélyi Társadalom, 2. évfolyam 2. szám, 229-263. o.
http://erdelyitarsadalom.adatbank.transindex.ro/pdfdok/et4_2k4_2_tanulmany_3_1.pdf
4. Gábor Kálmán (2005) Fesztiválok ifjúsága és a drog. Szeged, Belvedere Meridionale Kiadó
http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/fesztivalok_ifjusaga.pdf
5. Gábor Kálmán - Szemerszki Marianna (2006) Sziget Fesztivál 2005. Az új fiatal középosztály és az élettervezés. Bp.2006. Felsőoktatási Kutatóintézet, Kutatás közben
http://www.hier.iif.hu/hu/kutatas_kozben.php
6. Gábor Kálmán –Gaul Emil – Szemerszki Marianna (2006) Trendek a sziget-kutatásban. Az új fiatal középosztály kialakulása. WEB, 1-2 szám, 9-35. o.
http://bbteszociologia.ro/web1415
7. Gábor Kálmán – Szemerszki Marianna (2007) Sziget fesztivál 2007. EIKKA, 1-66. o.
http://www.eikka.hu/sziget2008/pdf/sziget-fesztival-2007.pdf
8. 108 perc Sziget (dokumentum film) rendezte: Jurek Kaminszki.
a film megtekintése

Irodalom


1. Beck, Ulrich (2005) Mi a globalizáció? Szeged, Belvedere Kiadó
2. Bourdieu, Pierre (1984) Distinction. A Social Critique of the Judgement of Taste. Harvard University Press
3. Douglas, Mary – Isherwood, Baron (1998) A javak használatának változatai. In.: A kultúra Szociológiája (szerk. Wessely Anna). Budapest, Osiris Kiadó
4. Featherstone, Mike (1991) Consumer Culture and Postmodernism. London-Newbury Park –New Delhi, Sage Publications
5. Ercsei Kálmán (2006) Félsziget Fesztivál Ifjúsága: Fesziválok ifjúsága? Kolozsvár, WEB 47-63. o. http://bbteszociologia.ro/web1415
6. Gábor Kálmán – Szemerszki Marianna (2006) Sziget Fesztivál 2005. Az új fiatal középosztály és az élettervezés. Budapest, Felsőoktatási Kutatóintézet http://www.hier.iif.hu/hu/kutatas_kozben.php
7. Gábor Kálmán (2000) A középosztály szigete. Szeged, Belvedere Kiadó http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/kozeposztaly_szigete.pdf
8. Gábor Kálmán (2004) Sziget kutatások 2000-2004. Erdélyi Társadalom. 2. szám 229-263. o.
9. Gábor Kálmán (2005) Fesztiválok ifjúsága és a drog. Szeged, Belvedere Meridionale
10. Gábor Kálmán – Gaul Emil - Szemerszki Marianna (2006) Trendek a Sziget kutatásban. Az új fiatal középosztály kialakulása. Kolozsvár, WEB 9-35.o. http://bbteszociologia.ro/web1415
11. Gadamer, Hans-Georg (2003) Igazság és módszer. Budapest, Osiris Kiadó
12. Giddens, A. (1992) Modernity and Self-identity Cambridge, Polity Press
13. Grass, Günter (1999) Az én évszázadom. Budapest, Európa Kiadó
14. Inglehart, R. (1990) Culture Shift in Advanced Industrial Socieites Princeton: Princeton University Press
15. Inglehart, R. (1997) Modernisation and Postmodernisation. Cultural, Political and Economic change in 43 societies Princeton: Princton University Press
16. Schulze, Gerhard (1992) Die Erlebnisgesellschaft. Kultursociologie der gegenwart. Frankfurt - New York, Campus Verlag
17. Schulze, Gerhard (1998) A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulása. In.: A kultúra Szociológiája (szerk. Wessely Anna). Budapest, Osiris Kiadó
18. Veblen, Thorstein (1975) A dologtalan osztály elmélete. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
19. Veres Valér (2006) Középosztályosodási tendenciák vizsgálata a marosvásárhelyi Félsziget fesztivál résztvevői körében. WEB 35-47.o. http://bbteszociologia.ro/web1415
20. Zinnecker, Jürgen (2006) A fiatalok a társadalmi osztályok terében.új gondolatok egy régi témához. In.: Ifjúságszociológia (Szerkesztette: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba) Szeged, Belvedere, 69-95. o.
21. Zinnecker, Jürgen (2006a) Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a Német Szövetségi Köztársaságban A kutatás jelenlegi állása és megalapozott feltételezések a gyermekkorról és az ifjúságról. In.: Ifjúságszociológia (Szerkesztette: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba) Szeged, Belvedere, 95-117. o.